Múlt pénteken szerkesztőségünk felkerekedett, hogy közösen tegyük tiszteletünket a meleg partiszcéna Rolls-Royce-aként beharangozott, újonnan induló bulisorozat első állomásán. A helyszín exkluzivitása miatt kiöltöztünk, mint Szaros Pista Jézus Krisztus neve napján: éjfél körül zakóban feszengtünk a NINO bejáratánál.
A Vörösmarty téri üvegpalota-monstrum aljában kialakított partihely nemcsak a meleg buli miatt, hanem saját jogán is okkal tartott számot érdeklődésünkre. A Maximo névre keresztelt parti célközönségét és színvonalát tekintve leginkább a Garcons versenytársa, részleteiben azonban még kidolgozatlanabb annál.
Angyalnak öltözve – Fotó: Pink Puli
Ugyan sem a helyszínt, sem a hang és fénytechnikát nem érheti kifogás, egy-két bosszantó gyermekbetegség mégis kedvünket szegte. Már a beléptetés során feltűnt az első partigyilkos tényező: a modortalan biztonsági őr. Bár a 2000 forintos belépőjegy a rendezvény nívójához képest cseppet sem drága, az itallap árait rossz tréfénak értékeltük: egy fehérboros nagyfröccs 1800 forintot kóstált, míg egy vodkaszóda 1450 forintba fájt. Annak ellenére, hogy nem vetjük meg a minőséget, csendben jegyezzük meg, hogy – az amúgy lendületes és udvarias személyzet – nem Napa-völgyi Robert Mondavi bort hígított szódával.
A Nino berendezése hozta a belvárosi felső kategóriás vendéglátóipari egységektől elvárható dizájn- és látványszínvonalat, azonban a belső tér nagyjából felét elfoglaló, könyökmagasságú asztalok és a köréjük elhelyezett székek mennyiségét a rendezvény táncos jellegéhez mérten túlzottnak éreztük.
Nino: korántsem kisfiúknak – Fotó: Pink Puli
A bárpult mögött látható kivetítőkön futó divatcég végtelenített videóit pár perc után meguntuk, ám ekkor a bárpultok melletti asztalkákon táncosfiúk gyűrkőztek neki a műsornak. A figyelemre méltó testi adottságokkal rendelkező művészurak által elővezetett szeletelős robottánc még úgy ahogy elment volna, ám az arcukon kiülő, távolságtartó érdektelenség hamar hazavágta a show erotikus jellegét. A heterónak tűnő go-go táncos ipari tanulók kálváriája után a VIP szektor megtekintése következett. A bizonytalan esztétikai értékű, sodort kötélből készült korlátra és a dobogón elhelyezett sztárkarámra egy – a beengedő legényeknél is barátságtalanabb – biztonságiőr vigyázott.
Utolsó reménységként a beharangozott dj-re tekintettük, ám a zenei szolgáltatás is pilot verziónak hatott. Fél három után a bulizók nagyobb része már elhagyta a helyszínt. A Maximo kétség kívül többre vállalkozott, mint a hazai melegbulik többsége, ám az első alkalom leginkább a nagy dobás halovány főpróbájának látszott.
Kommentáld írásainkat a facebookon!