A Mr. Bear Hungary alapítójával a hazai maciközösség történetéről és a maci identitás amerikai gyökereiről beszélgettünk. Megtudtuk, hányféle mackótípus létezik a nemzetközi szakzsargon szerint, valamint fény derült arra is, kikhez vonzódnak a mackós alkatú férfiak.

Pink Puli: 2010-ben rendeztétek meg először a Mr. Bear Hungary-t. Mikor és milyen motiváció alapján határoztad el, hogy megszervezet a versenyt?

Váczi Zoltán: Nem csak a Mr. Bear Hungary megszervezése, hanem kvázi a magyar maci élet beindítása motivált, ami 2001 környékén kezdett kibontakozni. Sokan emlékezhetnek a mIRC nevű programra, ahol volt egy Medvebarlangnak keresztelt chat szoba. Eleinte csak 10-15 tagot számlált, akkoriban még ennyi emberből állt a hazai maci közösség. Később megalakult a Medveklub nevű oldal, majd az első maci buli is útjára indult 2004-ben. Bár délutáni buliként harangoztuk be, de már az első alkalomra meglepően sokan látogattak el.

PP: Honnan jött a verseny ötlete?

VZ: Bécsben láttunk először ilyen típusú versenyt és elhatároztuk, hogy szervezünk egy hazai változatot. Hozzá tartozik, hogy 2009-ben London legnagyobb macibárjában dolgoztam, ami szintén megerősített abban, hogy érdemes megszervezni a hazai közösséget. Miután visszatértem Budapestre, 2010-ben a Magnumban indult az első, akkor még háziverseny jellegű választás. A következő évben újra nekiláttunk a buliszervezésnek, ami szintén sikeres történet lett. 2012-ben pedig már egy egész macihétvége állt össze számtalan programmal, például Európában másodikként mutattuk be a Bearcity 2 című amerikai filmet, amire szintén büszke vagyok.

PP: Valós verseny a Mr. Bear Hungary vagy egyfajta klubszerű vetélkedő?

VZ: Semmiképp sem nevezném vetélkedőnek, ez egy klasszikus szépségverseny. Csupán annyi a különbség, hogy nálunk nem egy előre kiválasztott zsűri pontoz, hanem csak és kizárólag a közönség szavazatai alapján dől el, hogy ki lesz az adott év nyertese. Az első alkalommal a helyszínen megjelenő közönség döntött, az utóbbi években már on-line is lehetett szavazni, sőt külföldön élő magyar jelentkezők is részt vehettek a versenyen.

PP: Mik a medve szépség “mérőszámai” (súly, izom, szőrzet stb.)?

VZ: A macivilág maga is nagyon sokrétű. Rengeteg maci típus létezik, kezdve a kisebb otternek nevezett csoporttól, a cub, azaz bocsnak becézett fiatalabb, szőrös férfiakon át az izmosabb, nagyobb bearek, muscle bearekig. Nem is beszélve a chaserekről, a medverajongókról, akiknek korábban szintén semmilyen fórumuk, találkozóhelyük nem volt. A maci közösség egyébként Amerikában kezdett először megszerveződni azzal a céllal is, hogy ellentmondjon a trendi, mainstream melegvilágnak. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez nem egy fétis, sokkal inkább egy identitás, egy közösség. Sokszor én is kívülállónak éreztem magam például az akkor divatos Angyal bárban: egyszerűen nem illettem oda, kilógtam a sorból korban, stílusban, az alkatomnál fogva.

PP: A testépítő és egyéb szépségversenyekhez képest mennyire „építik” magukat a résztvevők?

VZ: Leginkább az úgynevezett muscle bearekre, az izmos medvékre jellemző, hogy tudatosan építik magukat. Ez a vonal szintén Amerikából terjedt el. Többnyire nagydarab, szőrös férfiak alkotják, akik tudatosan szembe mennek a trendekkel.  Soha nem fognak például az éppen aktuális divatnak megfelelő ruhákat viselni, inkább pólóban, farmerben, baseball sapkában, lemberdzsekben járnak. A legújabb divat követése, a menő klubok látogatása helyett azt sugározzák, hogy elégedettek az életükkel. Péter, az idei Mr. Bear Hungary győztese, pont ennek az életformának az egyik képviselője.

PP: A média által közvetített ideálkép alapján manapság sokan az extrém módon vékony, illetve a szálkásan izmos fiúkat tekintik esztétikusnak. Szervezőként, gyakorló medveként mit üzensz azoknak a férfiaknak, akik emiatt elégedetlenek teltebb alkatukkal?

VZ: Körülbelül 30 éves voltam, amikor rájöttem, hogy nagyjából úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Korábban sem ugrottam a Dunába, de sokszor gondoltam arra, hogy ez így nem jó, és nem is igazán találtam a közegemet. Amikor elkezdett megszerveződni ez a közösség, akkor sok minden megfordult: én is rendbejöttem magammal és jobban tetszettem másoknak is. Úgy gondolom, hogyha jól érezzük magunkat, akkor ez kisugárzik, és máris működni fog a dolog. Ne próbáljunk görcsösen megfelelni a trendeknek.

PP: Mennyire divatos a hazai meleg közösségen belül macinak lenni?

VZ: Divatosnak ma nem nevezném, itthon kisebbség vagyunk a kisebbségen belül. Olykor beszólások is érik az embert. A Facebookon meghirdetett eseményeinket néha „Tortaevés lesz?”- típusú kommentek is kísérik. Én is kaptam már olyan megjegyzést, hogy lefogyhatnék vagy menjek el edzeni. Szerencsére azért ebből van a kevesebb, sokszor pedig kellemes meglepetésekkel is találkozik az ember. Persze azt is látni kell, hogy a fiatalabbaknak nehezebb. Egy átlagos szórakozóhelyen egy nagyobb darab fiú például kevesebb elismerést kap, mint a kockahasú társai. Magyarországon sajnos van egy beégett trend, nálunk a macis jelző sok esetben kövért jelenti. Külföldön egészen más üzenete van: egy sokkal szélesebb csoportot, különböző típusú férfiakat foglal magában negatív kicsengés nélkül.

PP: Igaz, hogy a macik viszont a vékonyabb, feminin fiúkat kedvelik jobban? Hol tudnak a macikedvelők a leghatékonyabban ismerkedni?

VZ: Ez nagyon változó. Biztosan vannak olyan mackók, akik a feminin fiúk társaságát keresik, de nem gondolnám, hogy ez lenne a jellemző. Az ismeretségi körömben akadnak mackós férfipárok és olyan is, amikor egy mackós férfi vékony, cingár társat választ. Ismerkedni itthon a Growler app és a medveklub.com oldalon lehet. Macibulikkal pedig a Magnumban és az általam szervezett medveklubos partik formájában találkozhattok az Action bárban, legközelebb mikuláskor.

PP: Egy embernek többféle identitása is lehet egyszerre. Számodra mennyire fontos a macis éned?

VZ: Számomra nagyon fontos. Szeretnék abban a hiú ábrándban lenni, hogy teszek valamit a közösségért. Az elmúlt 20 évben nem volt olyan munkahelyem, ahol ne vállaltam volna nyíltan, hogy meleg vagyok. A maciságot pedig szintén képviselem a mindennapokban is. Soha nem írtam olyat ismerkedős oldalakon, hogy mennyivel vagyok könnyebb vagy éppen fiatalabb. Nem szoktam magam rosszul érezni attól, ha valakitől esetleg visszautasítást kapok az alkatom miatt. Igyekszem viszonylag sok időt fordítani erre az ügyre, külföldön is rendszeresen benézünk a macis helyekre. Nyilván szakmai érdeklődésből is, persze az ember szereti, ha sikerei vannak.

Ne légy önző, oszd meg másokkal is: